Ferenczi Krisztina: Szüret - Az Orbán-vagyonok nyomában  című művéből

 

A páratlan karriertörténetet a Blikk, a Magyar Hírlap, végül a Népszava

újságírójaként hét és fél éves munkával tárta fel Az írónő. A cím a

Fidesz-elnök, a volt

miniszterelnök és családja gazdasági érdekeltségeinek a politikus hatalomra

kerülésével betetőzött folyamatát jelzi. Orbán Viktor volt Az egyetlen, aki

olyan vagyonnal távozott a hatalomból, amelynek jelentős elemeit a

választások előtti utolsó, teljes évben, illetőleg közvetlenül a hatalomból

való kikerülése után szerezte meg. A családja tulajdonában álló bányacégek

is ekkor sokszo-rozták meg vagyonukat.****

 

Ferenczi Krisztina: Szüret - Az Orbán-vagyonok nyomában könyv *ára: 1990 Ft.

 

Közhatalom a magánvagyon szolgálatában

 

1. Orbán Viktor miniszterelnök jelentős vagyongyarapodáson ment

keresztül 1998 és 2002 között, a hivatali évek alatt. A szűkebb család

két fő ingatlanadatát nézve:

 

a. AZ 1998-ban már birtokolt 5,5 hektárnyi földterület négy év múltán

a tizenegy és félszeresére: 63 hektárra növekedett;

 

b. A tulajdonukat képező (1994-ben 563 ezer forintért vett) belvárosi

lakás helyett kertes sváb-hegyi villát vásároltak 2002-ben (75

millióért), amelynek (több tízmilliós) átépítéséhez azonnal hozzá is

láttak.

 

c. Ha a tágabb famíliát is idevesszük, akkor konstatálhatjuk, hogy a

miniszterelnök apjának többségi tulajdonában lévő bányacég, a Dolomit

Kft. saját vagyona meghétszereződött (98-ról 666 millióra nőtt);

 

d. a másik vállalkozás, a kizárólagosan birtokolt Gánt-Kő Kft.

nyeresége ugyanekkor a tízsze-resére emelkedett (16 millióról 167-re).

És ezek csak a MORZSÁK !

 

e.Már a családi vagyonszerzés kezdetén, a bányaprivatizációban is

szerepet kapott köz-pénzből származó tőke. Simicska Lajos, Varga Tamás

és Kövér Szilárd ugyanis azzal a Quality Invest Rt.-vel szálltak be

Orbán Győző üzletébe, amelynek vagyonát a fideszes székházeladásból

befolyt százmilliók adták. Simicskáék 4,75 millióért vettek részvényt

a pártelnök apjától, amit aztán 1,2 millióért - tehát 3,55 milliót

"ajándékként" hátrahagyva - adtak el újra neki. (Simicska:

"Mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen.")

 

Azok a bizonyos "első milliók" tehát nem egyenes úton, hanem az állami

pénz - pártpénz - magánpénz vargabetűjét leírva jutottak el a

családhoz.

 

De hogyan szaporodtak a későbbiek során? Tény, hogy Orbánék vagyona

1998 és 2002 között nőtt a sokszorosára. Az első miniszterelnökség

éveiben. A néptől kapott közhatalmi  mandátum birtoklása idején. A

kérdés AZ, hogy a vagyongyarapodás a hatalom felhasználásával, azzal

visszaélve történt-e.

 

E kérdésre először a tokaji szőlők környékén keressük a választ. A

szóban forgó ügy 2005 tavaszán került a közfigyelem fókuszába, Orbán

szerencséjére ismét post festa (miként a bányaügy is): évekkel a

történtek után. Amikor ő maga már nem volt hivatalban. Az Élet és

Irodalom megdöbbentő részleteket közölt olyan üzleti tárgyalások

jegyzőkönyveiből, amelyeken 2000-ben és 2001-ben Orbán Viktor

miniszterelnök is részt vett.

 

2. Mi több: a jegyzőkönyvek által következetesen taggyűlésnek nevezett

összejövetelekre nemegyszer a kormányfői rezidencián került sor. A

Magyar Köztársaság miniszterelnöke a szövegek tanúsága szerint (névleg

a felesége révén) magántulajdonos üzletemberként tárgyalt többek

között állami vagyontárgyak, illetve vissza nem térítendő állami

támogatások megszerzésének lehetséges módozatairól s AZ ezek során

követendő taktikáról.

 

A szóban forgó cég, a Szárhegy Dűlő - Sárazsadány - Tokajhegyalja Kft.

már puszta összetételénél fogva tipikus képlete volt a korrupciós

összeférhetetlenségnek. Az Orbán házaspár üzletfelei ugyanis olyan

állami pozíciókat töltöttek be - bizonyosan a kormányfő akaratából -,

amelyek AB ovo magukban hordozták a szolgálat-viszontszolgálat

mozzanatát. A társaság tagjai tudniillik - jobb esetben: a saját

pénzük, tudásuk és kapcsolataik; rosszabb esetben: AZ Orbán jóvoltából

elnyert állami tisztségek fölhasználásával - a hasznukra voltak

Orbánéknak. Előmozdították AZ ő anyagi gyarapodásukat, amit a

kormányfő a nekik osztott pozíciókkal (AZ azokkal járó hatalommal,

presztízzsel, pénzzel) viszonzott.

 

Vagy megfordítva: ők hálálták meg az Orbán révén elnyert pozíciókat és

javakat: egyre megy. Hogy konkrétak legyünk: Szász Attila ügyvéd

például állami cégek fb-tagjaként, továbbá állami felügyeletű cégek és

intézmények jogi képviselőjeként csak 2000-2001-ben 50 millió körüli

összeget vett föl - miközben a hátán vitte a Kft. üzleti ügyeit,

különös tekintettel a kiszemelt földterületek megszerzésére. Az

utóbbi cél számára aranyat ért, hogy a sátoraljaújhelyi földhivatalba

- merő véletlenségből - Stumpf kancelláriaminiszter unoka-testvérét

nevezték ki akkoriban, így aztán Szász a Sárazsadányi polgármesterhez

intézett leveléhez pontos helyrajzi számokkal együtt csatolhatta

azoknak az önkormányzati tulaj-donban lévő parcelláknak a listáját,

amelyeket Orbán és társai kinéztek maguknak.

 

A polgármester igen készséges volt: Orbán (felesége) így vehette meg

2, azaz kettő Ft/m2-ért AZ első Zsadányi területét, amelyre aztán

szőlőültetvényt telepítenek majd - vissza nem térítendő állami

támogatásból. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy 1988 és 2002

között Sárazsadány és környéke jó pár tízmilliót kapott különféle

pályázatok megnyerését követően - ugyancsak vissza nem térítendő

állami támogatásként.

 

3. A Kft. Tagja volt még Kékessy Dezső tőkeerős üzletember, Orbán

személyes barátja - majd 2002-től hazánk párizsi nagykövete. 2006-ban

aztán (a veje nevén) volt szíves megvásárolni Orbánék pesti lakását.

63 millióért. A nyolc évvel korábbi vételár (563 ezer Ft)

száztizenkétszereséért! Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk

Madarász Lászlót, aki az Orbán által menesztett Princz Gábor helyét

foglalhatta el a Postabank élén 1998-ban. Ezt követően (1999. december

29-én) nyújtott a Postabank Invest Rt. 145 millió forintos hitelt a

Szárhegy Dűlő - Sárazsadány - Tokajhegyalja Kft.-nek: tehát a főnök

(és a nagyfőnök) saját vállalkozásának.

 

4. S hogy a történet kerek legyen: a következő évben a Postabank cégei

részesültek 90 milliós állami támogatásban.

 

5.Ha ez az egész vircsaft nem lett volna súlyosan összeférhetetlen,

akkor nem kellett volna titokban tartani. Márpedig titokban tartották:

a közvélemény csak 2000-ben, a HVG jóvoltából szerzett tudomást arról,

hogy a Magyar Köztársaság kormányfője (a felesége révén) miféle üzleti

vállalkozásban vesz részt immáron bő két esztendeje. Ám hogy ezt

mekkora odaadással és miféle eszközök igénybevételével tette, arra

csak öt év elteltével derült fény, az Élet és Irodalom által

prezentált taggyűlési jegyzőkönyvekből. Ezekből napnál világosabban

kiderült, hogy a magyar miniszterelnök olyan üzleti megbeszélések

aktív résztvevője volt, amelyeken egy magántársaság tagjai azt

latolgatták, hogyan juthatnak minél könnyebben és jutányosabban állami

javakhoz. Egyértelmű utalások estek a vállalkozásuk számára

kulcs-fontosságú állami cég vezető posztjaira kinevezett személyek

közreműködésére.

 

A miniszterelnök - mintegy a felvetődő igényekre válaszolva -

elmondta: óvatosnak kell lenniük (ő többes szám első személyt

használt), a szóban forgó állami javak megszerzésére csak darabonként,

és csak a választásokat követően lesz módjuk - de akkor igen. Kiderült

az is, hogy a társaság egyik tagja, a kormányfő nejének régi barátja -

aki a zsákmányul kiszemelt állami cég jogi ügyeit is vitte -

személyesen dolgozott a Hegyalja-törvényen. Eszerint tehát a

parlamenti jogalkotás is igazodott olykor a kormányfő üzleti

vállalkozásának igényeihez!

 

"Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet" -

szólt Orbán elhíresült mondata, amit ő utóbb az államférfiúi

mértéktartás megnyilvánulásaként próbált beállítani, mintha a fenti

óhaj tényleg a kérésre és nem a kapásra: az állami támogatás - általa

e szerint befolyásolható - odaítélésére vonatkozott volna. De mi

történt valójában? Ha tetszik, a dolgok Orbán óhaja szerint alakultak:

tényleg nem az ő cégük kapta a legnagyobb összeget.

 

Csak a második legnagyobbat! 2001-ben 570-en részesültek vissza nem

térítendő szőlő-telepítési támogatásban az adófizetők pénzéből. Ám 40

milliónál többet csupán két vállal-kozás kapott: a Royal Tokaji

Borászati Kft. 44 millió 636 ezret; a Szárhegy

Dűlő-Sára-zsadány-Tokaj-hegyalja Kft. pedig 41 millió 475 ezret.

Sokaknak egyáltalán nem jutott a pénzből. Pedig Orbán a későbbi

nyilatkozataival rendre azt a látszatot keltette, mintha olyan

normatív juttatásról lett volna szó, amit igény esetén a Magyar

Köztársaság minden polgára megkap, majd legvégül - és persze

kevesebbet - kaphat belőle a kormányfő (neje) is. Holott az

ellenkezője történt: a kormányfő (nejének cége) kistermelők tucatjai

elől happolt el tíz-milliókat úgy, hogy azoknak egy fillér sem jutott.

Az illusztris tagokból álló korlátolt felelősségű (és erkölcsű)

társaság - a 2001-ben elnyert bő 41 millión fölül - további két

alkalommal részesült még szőlőtelepítésre és meliorációra fordítható

ingyenes állami forrásból, mind-összesen 64,5 millió Ft értékben.

 

Külön biznisz volt ezen fölül a szőlőfelvásárlási projekt.

 

A miniszterelnöki pár cégének első teljes évi bevétele az állami Tokaj

Kereskedőház Rt.-től származott 2000-ben, ami 2 703 000 forintot tett

ki. Az összeg maga nem túl érdekes, az viszont annál inkább, hogy a

tokaji állami cég - az egyéni termelőkön túl - egyedül ettől a

társaságtól vett át szőlőt abban az évben. Ám még ennél is érdekesebb

a felvásárlásra fordított pénz eredete. Azt ugyanis külön

kormányhatározat biztosította: 1,5 milliárdos tőkeemelést elrendelve a

Tokaj Kereskedőháznál. Az eset még nagyobb volumenben ismétlődött meg

2001-ben - a választások előtti utolsó szüret idején -, amikor is 2,5

milliárdos újabb állami tőkeemelés történt, egy újabb

kormányhatározatot követően. Minden idők legnagyobb

szőlő-felvásárlását bonyolította le abban az évben a Tokaj

Kereskedőház. Csak aszúból hatszor annyit vett át, mint bármely más

esztendőben. E célból "bevezettek egy új felvásárlási osztályt... amivel

a gyengébb minőségű aszú megvételére is lehetőséget teremtettek."

 

6. 2000-ben és 2001-ben a szóban forgó állami társaságnak juttatott

négymilliárdos összeg jóval nagyobb volt, mint a teljes magyar

borágazatnak nyújtott összes állami támogatás. Egész pontosan annak a

63 százaléka. Miközben Hegyalján az ország szőlőültetvényeinek csupán

a 6 százaléka volt található. Ám ez a 6 százalék magába foglalta

Orbánék szőlőjét is.

 

A történet azonban még ezzel sem kerek. Az állami tőkeemelés

indokaként ugyanis "a termelési biztonság megszilárdítása és a

technológiai fejlesztésen keresztül történő piacépítés" szerepelt.

 

7. Csakhogy a Tokaj Kereskedőház korántsem erre fordította a pénzt! A

2000-es 1,5 milliárdból 1,2 szőlőfelvásárlásra ment el az amúgy

értékesítési gondokkal küzdő vállalatnál, fejlesztésre az összeg

töredékét költötték, alig 300 milliót. A következő évi 2,5 milliárdból

pedig már csak 150 milliót fektettek a technológiai fejlesztésbe, a

többit megint a felvásárlás vitte el. "A négymilliárdos állami

tőkejuttatás... tehát távolról se szolgálta a cég technikai-technológiai

felzárkózását; a borvidék jövője szempontjából pedig kifejezetten

káros volt... konzerválta a... korábban kialakult termelési, felvásárlási

viszonyokat.. elmaradt a borvidék kistermelőinek felkészítése az új

gazdasági környezethez való alkalmazkodásra, az uniós tagságra."

 

8. Ám a milliárdos állami források eltékozlásának okaként korántsem

csak a felelőtlenség játszott szerepet. Tudnunk kell azt is, hogy

Orbán kancelláriaminiszterének igen kiterjedt és népes famíliája is e

vidéken lakik és gazdálkodik. A számok magukért beszélnek: a Fidesz

kormányra kerülését megelőző évben a Stumpf család tagjai még

ötmilliót se kaptak a Tokaj Kereskedőház által felvásárolt

szőlőjükért. 2000-ben viszont - miután a kormány másfél milliárdot

pumpált a cégbe - már 17,7 millió ütötte a markukat. Egy évre rá pedig

- az újabb, immár 2,5 milliárdos tőkeemelés nyomán - 30,6 millió! És

vajon ki volt a Tokaj Kereskedő-ház feltőkésítését elrendelő

kormányhatározatok előterjesztője? Stumpf István

kancellária-miniszter, személyesen. (Zárójelben: a cég általános

vezérigazgató-helyettesét Stumpf Miklósnak, a marketingigazgatót pedig

Stumpf Andrásnak hívták.)

 

Végezetül idekívánkozik még egy adalék: a Tokaj Kereskedőház Rt. a

négymilliárdos állami többlet-forrás ellenére 2002-ben már 300 milliós

veszteséggel zárta az évet.

 

A szőlőfelvásárlási projektet ezzel lezárhatjuk, de van itt még egy

apróság. 2005-ben a gazdasági minisztériumból ugyanis előkerült egy

érdekes adat, miszerint "másfél kilométeres bekötőút építéséhez 12 és

fél milliós támogatást nyert 2000-ben a sárazsadányi önkormányzat. A

zártkerti bekötőút - amely a 087 és 089 helyrajzi számon szerepel, és

a 37. számú főúthoz csatlakozik - vagyis Orbánék szőlőbirtokára

vezet."

 

9. Ezzel válik kerekké ez az émelyítő történet.

 

Ám ha lehet, még ennél is émelyítőbb a felcsúti földek és a váli

vízrendezés históriája. Nevezett földek magántulajdonúak, a beruházás

viszont állami pénzből zajlott 1998 és 2002 között. Kell-e mondani: a

magántulajdonos az akkori (s a mai) miniszterelnök hitvese. Kezdjük a

földvásárlással. Orbán Viktor (papíron: Lévai Anikó) 2001. október

31-én 54 hektárnyi (539 380 négyzetméter) 762,98 aranykorona értékű

Felcsút környéki földet vásárolt. Ez eddig rendben volna. A föld árát

illetően azonban már van némi gond, mert a miniszter-elnök(né) megint

csak olcsón vásárolt. Aranykoronánként 8 ezer alatt, miközben a Fejér

megyei illetékhivatal kimutatása szerint egy aranykorona akkori

átlagára azon a vidéken elérte a 16 ezer forintot.

 

10. De vajon ki adta el Orbánéknak fél áron (mindössze 6 millióért) az

54 hektárt? Bognár Sándor, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt.

vezérigazgatója. Akit két éve - már az Orbán-kormány alatt - neveztek

ki a szóban forgó állami cég élére. A HKG Rt. ráadásul egyike volt

annak a tizenkét állami gazdaságnak, amit Orbán pályázat nélkül

privatizált 2001-ben.

 

S vajon ki lett az immár magángazdaság többségi tulajdonosa? Bognár Sándor.

 

Pontosan mikor? Két héttel azután, hogy Orbán(né) fél áron megvette

tőle az 54 hektárt.

 

Mondtam, émelyítő történet lesz - de még korántsem vagyunk a végén.

Mert mindössze hat héttel ez után újabb érdekes dolog történt.

December 11-én az Országgyűlés roppant magas: 2,7 milliárd forintos

címzett állami céltámogatást szavazott meg Felcsútnak és további öt

szomszédos falunak, belterületi vízrendezés céljára. (Már ahhoz

törvénymódosítás kellett, hogy ezt egyáltalán megtehessék. 2001 előtt

ugyanis a tárgyév március 31-ig nyújthatták be a címzett támogatásokra

szóló pályázatokat a helyi önkormányzatoknak, és ezt követően döntött

róluk a kormány, majd a parlament. Orbánék tehát előrehozták a

határidőt, a választások elé, így aztán nem is pályázatok alapján

döntöttek, hanem csak "beruházási koncepciók" alapján.)

 

Ám most jön a java: "A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási

Minisztérium a harmincadik helyre sorolta a beruházást az

előterjesztésről szóló szakvéleményében. A Fidesz-többség azonban

előbb titkosította a parlament szakbizottságában erről folyó vitát,

majd a hivatalos előterjesztő, a Pintér Sándor vezette

Belügyminisztérium az első helyre tette a váli-völgyi összefogást. Így

kapta meg negyven nappal Orbánék felcsúti földvásárlása után az év

legmagasabb céltámogatását... második helyre szorítva egy

kórház-rekonstrukciót."

 

11. Az Orbán család vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottság adata

szerint: a felcsúti vízelvezetésre adott 2,7 milliárdos állami

támogatás az abban az évben a költségvetésből hasonló célra fordított

céltámogatási keret 90, azaz kilencven százaléka volt! A bizottság

jelentésében olvasható ez is: "A támogatás, a vízjogi engedélyt kiadó

Közép-dunántúli Víz-ügyi Igazgatóság álláspontja szerint, szakmailag

indokolatlan, az Állami Számvevőszék utólagos vizsgálata szerint pedig

pénzügyileg erősen túlméretezett volt."

 

12. S hogy teljes legyen a kép: "Az Orbán-kabinet ugyanakkor 38

önkormányzat hasonló kérelmének elutasítását javasolta, köztük olyan

területekét, ahol az árvíz hatalmas károkat okozott. 2001 márciusában

árvíz sújtotta beregi települések, Csaroda, Jánd és a többiek hiába

kértek, egyetlen fillért sem kaptak belterületi vízelvezetésre. A víz

az emlékezetes év tavaszán abban a térségben több ezer házat sodort

el."

 

13. Csupán a kormányfői lokálpatriotizmus kóros túltengéséről lenne szó?

 

Dehogy! "Ebből a támogatásból vásároltak meg 2001. december 11-én

[tehát még azon a napon, amelyiken az Országgyűlés megszavazta a pénzt

- D. J.] Felcsút határában egy három hektárt valamivel meghaladó,

84,47 AK értékű földterületet a beruházáshoz tartozó zápor-tározó

céljára, mégpedig annak a két nővérnek az egyikétől, akiktől Bognár

eredetileg vásá-rolta a Lévai Anikónak olcsón továbbadott földet. A

vételár 10 millió Ft, azaz 118 385 Ft/AK, ami hétszerese az akkori

felcsúti átlagos földárnak és tizenötszöröse annak a vételárnak (7864

Ft/AK), amennyiért másfél hónappal korábban Lévai Anikó vásárolta meg

Bognár Sándortól az említett földterületet."

 

14. Ezek szerint a Magyar Köztársaság állami költségvetéséből

(önkormányzati áttétellel) történt túlfizetéssel kompenzálták a

kormányfő családjának potom áron nyélbe ütött föld-vásárlását!

 

Mi jöhet még ezek után? Nézzük: "Csupán a kapubejárókra 1 milliárd 130

millió forint köz-pénzt költöttek Fejér megye hat településén a

Váli-völgy vízelvezetése kapcsán. A térburko-lati díszítőkövekkel és

az árkok fölötti kocsi-behajtókkal együtt az Alcsútdobozon, Felcsúton,

Kajászón, Óbarokon, Tabajdon és Válon megépült bejárók folyómétere

átlag 110 ezer forintba került. >>A címzett támogatás felhasználása, a

pályázat indokoltsága és jogossága nem állapítható meg<< - mondta ki az

Állami Számvevőszék jelentése. A kapubejárók darabonként félmilliós

átlagáron készültek (479 515 Ft), és összesen 2 357 darab van belőlük.

 

A Váli-víz csekély vízhozamú, keskeny medrű, lassú folyású patak. Az

ÁSZ-jelentés szerint mégis 57 kilométernyi burkolt árok épült meg 1

milliárd 182 millió forintnyi közpénzen. Zárt csapadékcsatornára közel

78 milliót (3,3 kilométer), földárokra közel 182 milliót (17,7

kilo-méter) fordított a kivitelező Viadom Rt."

 

15. De hát miért ment végbe a magyar adófizetők milliárdjaiból ez az

esztelen költekezés?

 

A válasz: "A beruházást végző Viadom Rt. által a Magyar

Államkincstárhoz benyújtott elszámolásból megállapítható, hogy a

beruházáshoz az Orbán Viktor édesapjának többségi tulajdonában lévő

Dolomit Kft. több tízmillió forint értékben szállított murvát, betont

és a csapadék-levezető árkok kibélelésére szolgáló betonelemeket. A

beruházás utólagos ellenőrzéséről szóló ÁSZ- jelentés rámutat, hogy a

támogatás teljes összegének több mint 40 százalékát az árkok

áthidalására szolgáló kapubejárók emésztették fel, amelyek ára az

eredetileg tervezettet több mint ötszörösen haladta meg. Az Orbán

Győző és családja tulajdonában álló Gánt-Kő Kft. honlapjáról pedig

megtudható, hogy az e kapubejárókat burkoló... térkő szárított

dolomitőrleményből készül."

 

16. Végül a pont az i-re: "A beruházás befejezését követően a felcsúti

földárak a Fejér megyei átlagnál mintegy kétszerte gyorsabb

növekedésnek indultak. A Lévai Anikó által négy éve 6 millió forintért

vásárolt földterület mai forgalmi értéke - a környékbeli termőföldek

átlagárát alapul véve - 34,3 millió forintra becsülhető. Belterületbe

vonásuk esetén pedig - amire elhelyezkedésük alkalmassá teszi őket, és

amiről Orbán Viktor a bizottság előtt elismerte, hogy volt már rá

kezdeményezés... - értékük mai áron elérheti a 400 milliót is."

 

17. Orbán Viktor apjának cégei, mint az elején láthattuk, ugrásszerű

vagyongyarapodáson mentek keresztül fia hivatalviselése idején. A váli

beruházás iménti részletein túl álljon itt még két adalék. Az egyik a

Dunaferr-ügy. A dunaújvárosi állami vaskohászati cég megújított

vezetése 1999-ben 5 évre szerződést kötött a Dolomit Kft. vezetőjével,

Orbán Győzővel, évi 140 millió forint értékben. Pályáztatás nélkül. A

beszállító váltás hivatalos indoka az volt, hogy Orbán Győző olcsóbban

szállított. Utóbb (megint csak utóbb!) kiderült, hogy a dolgot egy

könyvelési trükkel lehetett így beállítani: a kormányfő apjának a köve

azért volt papíron olcsóbb, mert az árába nem számították be a

szállítás költségét: azt külön számlázták...

 

A másik az autópálya-építés ügye. Szállított-e követ a miniszterelnök

apja az állami nagyberuházásokhoz? A fia szerint nem. Mert ő

lebeszélte erről: "Ez egy nagyon nehéz beszélgetés volt egyébként.

Tehát ő nem értett ezzel egyet, de aztán végül azt mondta, hogy

biztosan vannak olyan összefüggések, amiket én jobban látok, mint ő,

és akkor ezt elfogadta. És onnantól kezdve ő nem vesz részt. Tehát

minden, ami ezzel ellentétes hír, az légből kapott, üres vádaskodás" -

jelentette ki a kormányfő 2001. augusztus 28-án a Magyar Televízióban.

 

Nézzük, mi történt valójában. "Az autópálya-építésre felkészült az

Orbán-bánya is. Az olcsó sztrádatöltő anyag beszállításához a szülők

és a testvér bányacége, a Gánt-Kő Kft. megszerezte a bányászati jogot

egy várpalotai... önkormányzati képviselő... földterületére. Ám a készülő

botrányból a miniszterelnök kérésére kimenekültek [idáig stimmel]: a

bányászati jogot 2001 februárjában átruházták a papa vezette bányacég

kereskedelmi igazgatójának betéti társaságára [erről már nem beszélt a

fiú]. Így a startpisztoly eldördülése után fergeteges tempóban

kezdhette meg a kőbeszállítást az elsőként elindított nagyberuházás,

az M7-es autópálya felújításához. A pályázat nélküli kiválasztással

felkért Vegyépszer-Betonút páros alvállalkozójának, a felcsúti Femol

Kft.-nek az alvállalkozójaként."

 

18. Persze ez sem derült ki azonnal. "A Vegyépszer és a Betonút Rt.

által alkotott Magyar Autópálya Konzorcium sokáig titkolta a

sztrádaépítésben résztvevő 450 alvállalkozó névsorát... A Femol Kft.

neve nem mondott semmit, egész addig, míg ki nem derült: a

miniszterelnök a focimezén viseli a cég logóját.."

 

19. És kiderült még valami. Az Orbán Győző alkalmazásában álló

kollégának átpasszolt vállalkozás, a Bányaker 100 Bt. "az engedély

jogerőre emelkedése előtt kezdte meg a beszállítást. Az engedélyezett

mennyiséget idő előtt kitermelték. Amikor ez nyilvánosságra került,

hetekig állt az építkezés! A szabályos engedélyre vártak, miközben az

M7-es szájában tétlenül állt a konkurens cég kipróbált bányája

Polgárdiban. Nem vették igénybe, inkább kivártak, míg a hivatalok

soron kívül az orvbányászattal megkezdett kitermelésre nyomják a

pecsétet."

 

20. Folytathatnánk még egy ideig, de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy

határozott igennel felelhessünk a föltett kérdésre: az Orbán família

1998 és 2002 közötti intenzív vagyon-gyarapodása a miniszterelnöki

pozíció gátlástalan fölhasználásával történt. A néptől kapott

közhatalmi mandátummal súlyosan és nagyon tudatosan visszaélve. Olyan

tudatos elvetemültséggel, amelyhez foghatót hiába keresünk a többi

magyar kormányfő esetében.

 

Félreértés ne essék: nem azt állítom, hogy Orbán Viktor korrupt

miniszterelnök lett volna. A korrupció a fenti dolgokhoz képest

szimpla ügy. Ott az történik, hogy a hatalom birtokosa részrehajló

döntést hoz. Amellyel nem a köz érdekét szolgálja, hanem valakinek a

magán-érdekét, akitől cserébe ellenszolgáltatást fogad el. Nem tud

ellenállni a hatalom környékén jelentkező kísértésnek, meginog

egyszer, kétszer, háromszor - s aztán már maga is keresi az

alkalmakat.

 

Orbán esetében nyilván nem erről van szó.

 

Hanem valami egészen másról: valami sokkal súlyosabb és sötétebb dologról.

 

Hogy pontosabban miről, arra csak a Fideszes pártfinanszírozás

mechanizmusainak megismerése deríthetne némi fényt . . . !!!