Minden szinten háború Verespatak ügyében…

Úgy tűnik, arra várunk, hogy megjelenjen a törvénytervezet a kormány honlapján. Valószínűleg, kevéssel a parlamenti ülésszak előtt fogják megtenni. A legsúlyosabb, ami majd megtörténik az lesz, hogy a kormány elhárítja majd a felelősséget, a parlament elé hozva ezt a törvényt. Az első megjegyzés az lenne, hogy Ponta miniszterelnök jó tanítványa Adrian Năstase miniszterelnöknek, aki amikor – nagyon sok évvel ezelőtt – meg kellett kötnie egy nagyon furcsa szerződést, azt az utat választotta, keresztülviszi a parlamenten, hogy ne csak néhány ember legyen felelős a kormányból, hanem szétterítse a felelősséget. Most, amikor az USL-nek lehengerlő többsége van, már nincsenek akadályok és – legyünk komolyak – a PDL sem fogja ellenezni, mert nagyon jól tudja, hogy Traian Băsescu e téren, akárcsak a palagáznál, bármiféle gond nélkül kohabitál.

Tehát a következő lesz az elképzelés: nem a kormány fog dönteni, hanem egy Románia Parlamentje által elfogadott törvény mögé fog bújni. Információim szerint, e törvényt a Ponta-kormány három minisztere kezdeményezi: a környezetvédelmi (!?) miniszter, Rovana Plumb, a művelődésügyi miniszter, Daniel Barbu és Dan Şova, a nagy tervek minisztere.

Plumb asszony májusban azt nyilatkozta, hogy szó sincs e terv megvalósításáról, mert nincsenek meg hozzá sem a szükséges papírok, sem egy szilárd alap. A politikusok korábban általában igyekeztek legalább egy-két évig koherensek lenni önmagukkal, most viszont annak vagyunk a tanúi, hogy egyik napról a másikra „váltanak”.

Egy külön a verespataki kitermelésnek szentelt törvényről beszélünk?

Igen, csak a Verespatakra, a nemzeti elsődlegességnek és különösen közérdekűnek nyilvánított tervnek. Figyelem, egy olyan magáncég tervéről van szó, mely az ottani részvények háromnegyedével rendelkezik. A törvény, nagyvonalakban, egymás után elhárítja az összes, de abszolút mindegyik akadályt, melybe a Gold Corporation ütközött, többek között a bíróságokon és megsemmisíti azokat. Abban azt mondják majd, hogy ezt, meg ezt a törvényt nem alkalmazzák. Sem a környezetvédelem, sem a műemlékvédelem terén…

Vagyis nincs többé bíróság, kiadunk egy törvényt, mert „nekünk úgy tetszik”, hogy elkezdjük a kitermelést…

Ez nagyon érdekes; ez a különleges törvény különféle más törvényi rendelkezést semmisít meg és azt mondja: „A verespataki kitermelés esetében azokat nem alkalmazzák”. Ez a tervezet kivonja minden olyan rendelkezés hatálya alól, melyeket a Mentsétek meg Verespatakot kampányban érintettek eddig a bíróságokon sikeresen felhasználtak. 15 évig nem lehetett elindítani ezt a tervet, mely egészen egyszerűen megsértett egy rakás romániai törvényt és szabályzatot.

Visszatérve a kérdés lényegéhez… Van egy krumpliskertünk, nem akarjuk, vagy nem tudjuk betakarítani és a szomszédot hívjuk segítségül. Normális esetben, miután levitte a termést a pincébe – mondjuk 10 zsáknyit –, adunk neki is két zsákkal… Egyet, mert hozta az „eszközöket”, a másodikat a kifejtett munkáért…

Tudja, mi a helyzet Verespatakon? Van 100 zsáknyi krumplit és te odaadsz 96-ot! De, legyünk komolyak, az új törvény azt is kimondja, hogy növelni akarják a bányajáradékot – és aki most az interjút olvassa, ha nem ül, akkor tegye meg, mert ez nagyon ütős –, méghozzá 4-ről 6 százalékra! A román állam 6 százalékot fog kapni! Ez a jelenlegi hatalom nagy győzelme. De fordítva is nézhetjük a dolgokat; már nem 96, hanem csak 94 százalékot engedünk át. És figyelem, csak az aranyról és az ezüstről beszélünk. Ha meghallgatjuk azt, aki sok évig főgeológus volt Verespatakon, Sântimbreanu urat, akkor megtudjuk, hogy a lelőhelyen lévő többi ritkafém értéke sokkal nagyobb, mint az ezüst és az arany együttes értéke. A kitermelésre készülő cég a többi fémről abszolút semmit sem mond, mint ahogy a kormány is mélyen hallgat.

És most támadásba lendültek…

Igen, egyelőre mi egy rendkívül békés háborúra bíztatunk. Egy elhalasztott háborúra, mert aljas módon, augusztusban dolgoztak, amikor az emberek nem figyelnek túlságosan a hírekre, a parlamenti képviselők pedig vakáción vannak. Általában a vakációs hónapokban készítik elő az összes mocskos ügyet, mint amilyen ez a Plumb, Barbu, Şova hármas által kezdeményezett tervezet.

Dan Şovaról van szó, akinek a mostoha anyja az „ördög” ügyvédje?

Vezető társtulajdonos az RMGC-t a bíróságokon képviselő cégben és vezető társtulajdonos abban a cégben, mely a Bechtelt képviselte. Dan Şova az a személy, aki a múlt héten azt nyilatkozta, elvesztette annak a szerződésnek az eredetiét, amit Adrian Năstase írt alá a Bechtellel, hogy sehol sem találják a minisztériumban. Következésképpen nem tudja nyilvánosságra hozni, de – figyelem! – két héttel korábban felmondta azt a szerződést. És szeretném megkérdezni: hogy az Istenben mondta fel, ha nem találja?

Közzétették a szerződés PDL által készített részét, a PDL-sek – akiket szintén nem szeretek a legkevésbé sem – azt mondták, látni akarják a szerződés Năstase idejében készült részét, Şova pedig azt válaszolta, hogy nem találja… De a Bechtelnek biztosan megvan és talán segít neki a vezető társtulajdonos asszony.

Térjünk vissza azokhoz a lépésekhez, melyekkel ki akarják védeni azt, amit a „verespataki rablás”-nak nevezünk…

Forrásainktól megkaptuk a tervezet ezen szövegét, amit első körben a romániai megyei tanácsok kaptak meg. Ez egy atipikus háború. Első szakaszban, paradox módon, le kell csillapodnunk, mert ez a törvény hihetetlen! Ez egy sokkoló tervezet, mely túltesz mindenen, amit valaha elképzelhetőnek tartottunk Romániában. Minden egy helyen van. Minden ezért a részvénytulajdonos cégért van, melynek értéke meredeken zuhan.

Traian Băsescu lobbizása idején egy részvény 8,5 dollárt ért, most pedig 1,5 dollárt és a kanadai tőzsdén már úgy kétszer visszaminősítették őket, most pedig a jegyzés megszüntetésének küszöbén állnak. Másrészről az arany világpiaci ára is meredeken csökkent az utóbbi négy hónapban. Ezért sietnek és a kormány pedig megpróbál egy kicsit segíteni nekik.

A Szénafesztivál után megkezdünk majd olyan személyeket keresni, akik a parlamenti képviselők hazatérte után hajlandók lesznek bejelentkezni fogadóórákra és – nyugodtan, vagy agresszíven, vagy ahogy gondolják – elmagyarázni nekik, hogy milyen következményei vannak ennek a törvénynek. Azt tanácsolnám, hogy legyen minél „agresszívebb” viselkedésük, mert a parlamenti képviselők a mi alkalmazottaink. Csak így, hogy figyelmeztessék őket.

Amennyiben figyelmeztették őket és aztán parancsra a törvény mellett emelik fel a kezüket – melyet utólag bizonyára ki is hirdetnek –, mi fog következni, amikor a „fiúk” megérkeznek a gépekkel, hogy nekiálljanak a ciánozásnak?

Először is megpróbálják majd kisajátítani azokat, akik kitartanak Verespatakon. Itt nem is akarok gondolni arra, melyek az ellenállási eszközök. Passzív ellenállás lesz, mert csak nem fogunk újra puskát ragadni, mint a 40-es években. „Műsor” lesz, mert tudok úgy húsz verespataki családot, akik a világon semmiért sem fognak onnan elmenni. Aktivistákként nagyon jól tudjuk, hogy az egyetlen dolog a világon, amit soha, de soha sem szabad megtenni az az, hogy te robbantsd ki az erőszakot. Az erőszak, a legtöbb helyen, ahol erre sor kerül, az állam részéről érkezik.

Ez egy példája, tesztje is lesz a románok apátiájának, vagy szolidaritásának, amikor látni fogják, hogy holmi gazemberek erőszakmentes embereket dobnak ki az őseiktől örökölt földekről. De nagyon valószínű, hogy akkor több ezren lesznek mellettük azokon a portákon. Mégis reméljük, nem jutunk el odáig. Ne feledjük, hogy az RMGC egyik csapást kapta a másik után és a dolgok itt nem fognak véget érni; a népszavazás kudarca, egyes gerinces, korrumpálhatatlan bírók ítéletei, vagy az Allianz-cal kötött megállapodás hihetetlen kudarca, melynek biztosítania kellett volna a tervet. Egy Allianz-cal kötött esetleges megállapodás óriási lépés lett volna a környezetvédelmi engedély felé. A részvényesek ezt már bejelentették, de több verespataki aktivista elment az Allianz részvényesi közgyűlésére, tüntetést szerveztek az épület elé, beengedték őket, tíz percig meséltek a részvényeseknek a cég által a temetőkből kiásott és máshova költöztetett halottakról és végül az Allianz elnök-vezérigazgatója a szónoki emelvényről kimondta: „A cégünk soha nem fog semmilyen üzletet kötni az RMGC-vel. Pont!”.

Sajnos, egyes falubeliek eladják a halottaikat – a második, vagy a harmadik nemzedék, nem éppen a szülők –, mert az RMGC-nek a temetőket is át kell helyeznie és akkor pénzt adnak bárkinek, akik belemegy halottja eladásába, hivatalosan nem lehet tudni, mekkora az összeg… A cég megérkezik a markolóval és ketté töri a halottadat, koporsóval együtt, egyúttal két-három sírt is megtapos, hogy másokat is meggyőzzön és áthelyezi, ahova kéred. Ez szomorú, de igaz.

Marcel Bărbătei - cotidianul.ro